Zongoraest

Ma MBA programokról volt tájékoztató a Corinthia Grand Hotel Royalban. Elmentem, de olyan nagyon sokra nem jutottam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy fecsegni fogok az emberekkel. Ennek több értelme volt. Az egyik helyen pl nagyon sokat megtudtam arról, hogy jópofa workshopok vannak, ahol az ember CV-jét és ügyes-bajos dolgait hozzáértő emberkék átnézik, közben megismerkedtem egy életművész hölgyeménnyel, és kifelé  menet kaptam egy negyedéves HVG előfizetést.

Gondoltam, hogy akkor talán most ellátogatnék a mosdóba, és elindultam lefelé. Közben zongoraszót hallottam, és úgy döntöttem, hogy a kellemes előtérben helyet foglalok, és hallgatom egy kicsit, megpihenek, mielőtt hazamennék.
Volt ott egy másik lányka is, akinek a pasija is a tájékoztatón volt, de ő fapofával ült ott, és inkább csak elviselte a zenét.
Leültem, kényelmesen elhelyezkedtem, és megállapítottam, hogy milyen kellemes a környezet, és az úriember megkérdezte, hogy mit óhajtok hallani, én meg mondtam , hogy valami szépet és csöndeset játsszon, ő pedig játszott valami szépet és nem túl csöndeset. 🙂 Közben beszélgettünk néhány szót, és mindig játszott valami szépet és nem túl csöndeset (mert mindig túlcifrázta, amit kértem), majd meghívott egy kávéra, ami helyett én csak egy vizet kértem.

Olyan kellemes este volt egy ilyen nem mindennapi kellemes úriemberrel, hogy egészen elfeledkeztem az MBA-ről, és mindenféle egyéb butaságról. :-))
Imádom az én kellemes, szórakoztató úriembereimet…, akik mellett csak élvezni kell az életet. 🙂