Moziünnep

2009 szeptember 19. | Szerző: Christine21 |

 Köszönöm ismét mindenkinek a hozzászólásokat. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan vagytok még itt! :-))

Jött a moziünnep, és gondoltam én, hogy na most majd betegre fogom mozizni magamat….. Ehhez képest  ma, a 3. film után elég gyorsan eljött a csömörérzet időpontja.

Többféle kategóriából néztem filmet.

Először elmentem A csúf igazság-ra. Na, hát ez nem volt egy nagy valami ahhoz képest, amit vártam. Tényleg olyan, ahogy sokan írták a kommentelők között a port.hu-n; a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? másképpen. Nem volt egy  lélekbevágóan nagy élmény, de megállapítottam, hogy Gerry is öregszik, de a szemében még mindig megvan az a valami, ami miatt imádják a nők. .-)

Pénteken aztán beültem a Coco avant Chanel-re, ha már egyszer Moszkvában voltam Chanel-kiállításon. Én valami szörnyűségesen komor művészfilmre számítottam, de szép képek voltak benne, szép volt a zenéje, egy érzékeny, de keményen dolgozó nőről szólt; valahogy az Anasztázia jutott róla eszembe.

Aztán ma, na ma voltam a Becstelen Brigantyk-on. Az egész világ dicshimnuszokat zengedez a filmről; úgyhogy gondoltam, hogy mészárlás ide vagy oda, de megyek már, oszt én is megnézem. Hát megnéztem.Lehetséges, hogy én vagyok pallérozatlan, meg tudatlan, hogy nem tudok Tarantino nagysága előtt leborulni, de azt éreztem, hogy a film nem szólt semmiről; se szerelemről, se gyűlöletről, se bánatról, se örömről, se tiszteletről, se barátságról, semmiről. Kétségtelen, hogy van benne valami, de nem mond semmit.

Jó lett volna valami szépet és jót nézni, amit nem felejt el az ember. Még ha lett volna idő,akkor a Megtört ölelések-et néztem volna meg, de holnap estefelé adják, amikor meg hazamegyek. Lehet, hogy holnap el kellene menni megnézni harmadszor is a Nász-ajánlatot, hogy legalább valami élmény is legyen :-), na jó, azt azért mégsem, de nem panaszkodom, mert a moziünnep legalább “refreshelte”  a francia  és a német tudásomat (a Chanel és a Brigantyk egy része franciául volt), eszembe juttatta, hogy annak idején hogy lettem annyira szerelmes a francia nyelvbe; olyannyira, hogy most megyek, hallgatok valami szépet franciául Lara-tól…. (még akkor is, ha az örök favorit az az egy sor marad tőle :-)))

……et apres bonne nuit Mademoiselle! 🙂