Elhagyott lelkek

2009 szeptember 10. | Szerző: |

 Ma néhány sor erejéig beszélgettem az úriemberemmel a hétvégi program kapcsán, és valahogy –csak viccből, vagy csipkelődésből – de megjegyeztem, hogy biztosan hálás lenne, ha nem mennék vele legközelebb.

Aztán visszaírt, hogy érdemes lenne leküzdeni a „fóbiámat”, miszerint ő biztosan nem kedvel engem.

Először viccnek vettem, de aztán rájöttem, hogy mennyire igaza van, és nemcsak emiatt a kis csipkelődés miatt, hanem egyébként a defenzív hozzáállásom miatt is.

Eszembe jutott, az Éld az életed c. könyv, amiben  azt írják, hogy ha gyerekkorunkban nem úgy törődtek velünk, ahogy szerettük volna, ha elhagytak minket, vagy egy számunkra fontos személy értéktelennek titulált, akkor  szépen elkönyveltük magunkban, hogy nem lehet minket szeretni, és akaratlanul is úgy rendezzük az életünket, hogy elhagyjanak minket, és mi magunk már előre elbúcsúzunk azoktól, akik szeretnek minket (ahogy Lara a lenti dalban)- még mielőtt ők hagynának el minket-, akik egyébként  így el is fognak hagyni minket, és akkor aztán megint kipipálhatjuk magunkban, hogy „Hát persze, ő is elhagyott, mert engem nem lehet szeretni.”  Így aztán szépen örökös magányra ítéljük magunkat.

A könyv hozzáteszi, hogy a „nem lehet minket szeretni” miatt saját magunkat sem szeretjük, és minden olyan alkalommal ezt tesszük, amikor lehetőségünk lenne örömet találni az életben, de nem merünk érte nyúlni, nem tesszük, amit szeretnénk, nem hívjuk fel, akivel beszélni akarunk, és így tovább, mert ugye mi ezt sem érdemeljük meg.

A könyv szerint minden sikertelenségünk ilyen kisebbrendűségi érzésből fakad: pl szakmai sikertelenség-„nem vagyok elég tehetséges”, stb, stb

(A könyv egyébként a továbbiakban arra tanít minket, hogy hogyan szeressük magunkat.-nem ártana folytatni az olvasását)

 

Eszembe jutott a másik barátnéja, akit egyszerűen csak ’problémás lánykának’ szokott hívni, és akit elhagyott az anyukája  vagy  a saját története nőkről, akik elhagyták, és a kételyei, miszerint a jó pasi a  futópadon születik. Nehéz ezt elhinni egy ilyen kellemes, szeretetreméltó, vonzó férfinak….. 🙂

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Nyomketeső says:

    Igazad van, folytatnod kellene az olvasást. Ha valamit előre eldöntesz, azzal önmagad zárod be. Ne tedd, légy nyitott! Ezzel persze utat nyitsz a rossz dolgoknak is, de ne félj tőlük, azok csak erősítenek, vagyis ugyanazt -csak máshogy- a hatást érik el, csak máshogyan. Ők is kellenek, hogy a saját életedet élhesd…

  2. De_Angelina says:

    Látom Christine, hogy hasonló cipőben járunk, bár én mindig úgy érzem és gondolom, hogy te valahol erősebb, kitartóbb és céltudatosabb vagy nálam…a semmihez sincs kedvem, és mit kezdjek az életemmel műsor megy most nálam is…..Kitartás!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!