Otthon

2009 június 21. | Szerző: Christine21 |

 Nemrégiben meghívott magához egy esti filmnézésre az én drága úriemberem. Elsőre kicsit megszeppentem, hogy betekintést enged kicsiny magánbirodalmába, de elfogadtam a meghívást. Kis nyomtatott térképem alapján elindultam a ház felé, eltévedés nélkül (! 🙂 meg is érkeztem, majd csöngettem. Lejött értem, fel a lifttel,  majd pedig bebocsátást nyertem bájos otthonába. Ügyes vendéglátóként rögtön biztosított nekem vendégpapucskát. 🙂

Körülnéztem és megállapítottam, hogy nagyon kellemes otthona van.Meg is lepődtem. Sokkal kimértebb, sokkal inkább élére állított környezetre számítottam,olyan egyszemélyes macsóbirodalomra. Ehelyett igazi otthonba csöppentem, ahol minden kellemesen elrendezett, és barátságos; nem érzed úgy, mintha minden előtt lenne egy kis láthatatlan tábla “DONT TOUCH!”  felirattal.  A bútorok, és a házban lévő személyes emlékek azt az érzést árasztották, mintha mindegyik nagy szeretettel lett volna kiválasztva, az is lehet, hogy azért, mert némelyikük, a háziúr elmondása szerint, saját keze munkája.

Otthon. 🙂