2010 január 16. | Szerző: Christine21
Kiderült, hogy az emberek félreismernek. (Lám, lám milyen jó címet adtam annak idején a blognak. :-))
Ennek a legdöbbenetesebb tanúbizonysága az volt, amikor vendégségben voltam az orosz tanárnőmnél, és együtt főztünk. Közben beszélgettünk, a végén pedig együtt mosogattunk, takarítottunk el úgy ketten, mi nők. 🙂
Amikor végeztünk, azt mondta nekem, hogy most egészen másmilyennek lát, és ha férfi lenne, akkor feleségül venne :-). Én pedig nem értettem, hogy miért. Azt mondta nekem, hogy azt hitte, hogy egy elkényeztetett kislány vagyok, és sosem gondolta volna, hogy ilyet is tudok. Erre én csak mosolyogtam, és mondtam neki, hogy “bárcsak az lennék!” :-),és elmagyaráztam, hogy a konyhatechnikai ismeretek a nehéz gyermekkor hozománya. 🙂 (ettől függetlenül csapatban szívesen főzök. 🙂
Félreismernek a munkához, a karrierhez való hozzáállásomban is. Azt hiszik, hogy valamiféle törtető, megalomániás ember vagyok. Dehogy. 🙂
Nem tudják, hogy milyen szörnyű világból jövök, mert elsőre (hála Istennek) nem látszik, hiszen egyetemre jártam, nyelveket beszélek….stb, stb
Szörnyű világban nőttem fel, és gyerekként nagyon szerettem volna, ha kimentenek belőle. Évekig vártam, hogy más legyen, de soha nem történt semmi. Aztán rájöttem, hogy sosem fognak megmenteni, mint a mesékben, nekem kell tenni valamit. Szerencsém volt, hogy legalább egyszer az életben jó iskolába járhattam gimnáziumba. Azt hiszem, hogy ez mentette meg az életemet, ettől lettem egy kicsit másabb ember (ezért szerettem volna jó egyetemre is járni). Szóval, elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy jobb életem/életünk legyen. Nem számított, hogy mennyi energia, áldozat, csak menni, menni, menni, csinálni…. minél távolabb kerülni a nyomortól, és keresni valamit, és nem állni meg amíg szép, ragyogó és sikeres nem vagyok, mert úgy láttam, hogy csak ezek a nők érdemlik meg, hogy boldog életük legyen, és biztonságban, szeretetben éljenek.
Emlékszem, hogy a tangóestet az első “felvonás” után úgy döntöttünk, hogy otthagyjuk, mert az előadás nem volt annyira világszínvonalú, ahogy azt az ember várta volna. Gondoltam, hogy hát akkor megyünk is haza, de valahogy olyan játékos jó kedvünkben voltunk, hogy az úriemberem (ideje lenne már valami jó nevet kitalálni neki:-) javasolta, hogy ne menjünk még haza, menjünk el valahová. Mondtam, hogy rendben van! 🙂 Kimentünk Szentendrére, beültünk egy kellemes étteremben a Duna-korzón. Emlékszem, ahogy ott ültünk, beszélgettünk, és egy pillanatban életemben először úgy éreztem, mintha minden rendben lenne, már nem szükséges rohanni, megérte (ha mást nem, akkor lefogyni-a kedves bókért mindenképpen :-)).
Karácsonyfa
2010 január 1. | Szerző: Christine21
A húgom kitalálta, hogy most legyen karácsonyfánk, és nagy legyen. Mondtam neki, hogy rendben van, de csak akkor, ha szép sűrűt vesz, mert vagy ilyen leg,yen, vagy semmilyen.
Aztán egyszer csak felhívott, hogy megvan a fa. Féltem egy kicsit, mert én Pesten csak kopasz kórókat láttam, de úgy voltam vele, hogy majd meglátjuk, és mondtam neki, hogy a mi talpunkat vegye elő, mert az profi, a többi mindegyik felborul. Természetesen ezt is papolásnak vette, és naná, hogy nem kereste elő a mi talpunkat, hanem hozott egy zseniálisan formatervezett műanyag csodát műanyag csavarokkal.
A barátja belefabrikálta, és felállította a fát. Csodálatosan szép és sűrű volt, és a plafonig ért. Ilyen gyönyörű, nagy karácsonyfánk még sosem volt. Egészen olyan hatást kelt ebben a szobában, mintha valami csillogó szalonban állna a kandalló mellett.
2010 január 1. | Szerző: Christine21
Ma reggelre álmomban sírtam és valakinek azt magyaráztam, hogy öregszem…
A többiről nem tudok mit mondani…..még nem jutottam döntésre.
Hogy mi a döntésképtelenség oka: egyszerű: a félelem. Félelem, hogy ha nem teszek semmit, akkor semmi sem fog történni, és félelem attól is, hogy rossz döntést hozok, és rossz időben lépve a mostani élet elhagyásával ismét nehéz, fájdalommal teli lesz az élet.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, és kívánok mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! 🙂
Angyal
2009 december 14. | Szerző: Christine21
Annyira szép ez a reklám. :-)))
Kiderült, hogy a sok reklámzenehajhászó zizzent emberkének köszönhetően megírták az egész dalt. Meghallgattam azt is, de annak már nincs olyan varázsa, mint ennek a 10 mp-nek. Ez valahogy olyan kedves, ahogy belenevet az elején, és olyan visszhangos, mert ettől tényleg az az érzése támad az embernek, hogy egy személyes dal, de az egész világnak szól. :-)))
Boldog Karácsonyt! 🙂
PS. érdemes megnézni a többi videót is: Sound of Music-Central Station Antwerp, Liverpool Street Station -on készült T-Mobile reklám .-)
Mennyit ér egy ruha?
2009 december 6. | Szerző: Christine21
Sicc: nem tudom, nem szoktam Decathlonba járni, de köszi az infót.:-)
A minap az orosz órán a “импульсивные покупатели” (impulzív vásárlók) ról volt szó.
A lecke végén volt egy teszt, és az alábbi kérdés nagyon tetszett:
Когда вы первый раз видите человека, вы смотрите на:
(Amikor először meglát valakit, akkor megnézi rajta:
А) Его реакцию на вашу одежду (hogy hogyan reagál az ön öltözékére)
Б) Его ботинки и одежду (a cipőjét és ruháját)
В) Его глаза и душу (a szemét és a lelkét)
Nekem is felhívták rá a figyelmemet, és ajánlom, hogy tessenek megifgyelni a következőt, mert nagyon vicces: ha a férfiak meglátnak egy helyes, csinos hölgyet, ösztönösen felemelik a fejüket és kihúzzák magukat (ez még akkor is igaz, ha az illető nős, vagy ott áll mellette a barátjnője).A magyarázat nagyon egyszerű: tessenek az állatvilágra gondolni: a nagyobb, erősebb hím győz. Azzal, hogy kihúzzák magukat, felemelik a fejüket; nagyobbnak, erősebbnek akarnak látszani, és önkéntelenül “tetszeni” a szimpatikus “nősténynek”. :-))) Ez ösztönös viselkedés, ne tessenek őket megfeddni ezért. 🙂
De miért is papolok ennyit? A minap az Aréna Plázában nemcsak a Tesco nagyszerű kosarait fedeztem fel, hanem a közelgő karácsonyi party miatt meglátogattam a ruhás üzleteket is. Betévedtem a Peek&Cloppenburg-ba is. Be kell, hogy valljam, hogy imádom az estélyi ruhákat:-), úgyhogy nem is álltam ellent, amikor feltévedtem az emeletre a földig érő ruhácskák birodalmába.
Volt ott egy nagyon szép darab, gyöngyökkel volt díszítve. Igaz, hogy hiányzott róla a combközépig érő hasíték, de megbocsájthatónak tarottam ezt a dolgot, mert ettől függetlenül nagyon szép (külön öröm, hogy ilyen kis méretben is felpróbálhattam :-)), és ahogy tettem benne néhány lépést, olyan kellemesen kísérte az ember lépteit.
Nem adják fel
2009 december 3. | Szerző: Christine21
A bevásárlókocsi története Sylvan Goldmannal kezdődött 1937-ben, akinek supermarket hálózata volt Oklahomában, és észrevette, hogy a vevők nem szeretik cipelni a kosarakat (ráadásul gondolom, hogy azt is észrevette, hogy így túl gyorsan végeznek, és nem folytatják a vásárlást, mert elegük lesz a dologból).
Bevallom, hogy nekem is elegem szokott belőle lenni egy idő után, és akkor szoktam hazamenni, mert valahogy én is kosárhasználó vagyok, mert
1. szingli háztartásba nem kell olyan sokat vásárolni
2. nehézkes a nagy kocsival manőverezni, főleg, ha sok a nép
3. a kocsiért el kell menni, és vissza is kell vinni a benne lévő 100-as miatt (még annak idején külön felhívták a figyelmünket erre az egyetemen, miszerint lám, lám a pénz rendre tanít! :-)))
Hát, kérem az Aréna Plázában a Tescoban újragondolták a problémát. Elképzelhető, hogy csak nekem új ez a dolog, mert máshol, külföldön már létezik a system, de minden esetre nagyon tetszik.
A dolog lényege, hogy az eddigi kosarakat lecserélték egy kicsit nagyobbra (ezt már nem nagyon lesz kedve az embernek kézben cipelni, de szükség esetén valóban kézbe vehető, és felgyorsítható vele a helyváltoztatás folyamata), aminek picike kerekei is vannak, és meghosszabbított füle, és kosár módjára egymásba pakolható.
Nekem tetszik, és a jelek szerint még nagyon sokaknak, mert lelkesen tologatták vagy húzogatták (szerintem az utóbbi a kényelmesebb, és sikkesebb technika) az áruházban. 🙂
2009 november 21. | Szerző: Christine21
Sokat gondolkoztam azon, hogy a hétvégére hazajöjjek-e vagy nem. Aztán az utolsó pillanatban felültem a vonatra és jöttem.
Lehet, hogy inkább nem kellett volna, és most inkább country táncestre készülődhetnék Pesten, ahelyett, hogy itt ülök a gép előtt, és pötyögök. A húgom elment valahová, és a barátnőm sincs otthon, mert akkor legalább vele moziznék.
Ha már a mozinál tartunk… Ó hát olvasgatom itt éppen a neten, hogy micsoda siker lett a New Moon. Az egyik munkatársnőm ajánlotta még annak idején a Twilight Saga-t.El is kezdtem olvasni, de a második könyvben sem történt már nagyon semmi, meg olyan nagyon sablonos, nagyon egyszerű, olyan amerikai tinis; szóval fárasztó. Aztán megnéztem az első filmet. Az még rosszabb volt. A könyv szerint a vámpírok csodálatosan lenyűgöző lényeg, a filmben viszont semmi lenyűgöző sem volt bennük; ez a pasi, meg ez a csaj meg pláne nem. Szörnyűség. 🙂
Holiday
2009 november 16. | Szerző: Christine21
Ennek a filmnek annyira bájos a zenéje, tesóval úgy szeretjük. Talán most a Rama-nak vagy valami ilyesmi vajas izének van most ilyen zenéje(lsd a hegedűs rész).:-)
Ha már a holiday-ről, beszélgetünk, meg kell, hogy jegyezzem, hogy a minap hallottam egy nagyon érdekes lehetőségről. Gyakorlatilag ingyen lehet szállást/idegenvezetőt találni, és mi magunk is lehetünk szállásadók, vagy idegenvezetők. Jópfalehetőségnek tűnik (bár még nem érzem magamat elég bátornak, vagy eltökéltnek a regisztárcióhoz), mert nem szeretnék egyedül utazni, mert sokkal érdekesebb megosztani az élményt valakivel, és együtt örülni valaminek. 🙂 Az orosz tanárnőm mondta, hogy az ő kollégái így utaznak jobbra-balra. 🙂 Azt is mondta, hogy az egyik ismerőse eljön hozzá Párizsból úgy Karácsony környékén, és ha úgy alakul, esetleg meghív magukhoz, amikor itt lesznek hogy találkozzak vele, és egy kicsit beszéljek oroszul meg egy kicsit franciául (lehet, hogy nagy leégés lenne, mert lassan már csak dokumentumokról, meg ilyen-olyan záróegyenlegekről tudok beszélni :-). Tök jó lenne, már csak találkozni is velük, úgy más emberkéket látni. 🙂
2010 január 17. | Szerző: Christine21
Oldal ajánlása emailben
X