Dalse, dalse….

2010 január 19. | Szerző: Christine21 |

 Ma délután nagyon aranyosak voltak a lányok. Kitalálták, hogy menjünk a WestEndbe nekem vásárolni. Arik voltak, a maguk XS-es (max 160 cm magasság) méreteikből kiindulva próbáltak engem ittlóg-ottlóg mai modern hacukába öltöztetni.

Nem az én stílusom, de érdekes élmény volt másképpen nézni a ruhákra az ő szemeikkel. Remélem, hogy kis lelkes stylistjaim nem haragudtak meg rám. :-)))

És hogy jó legyen a nap, feljött a főbérlőm, és felvetette, hogy mi lenne, ha tavasztól mondjuk még öt ezer pénzzel több lenne a bérleti díj. Ezen még alkudunk egy cseppet…de várható volt, hogy nem marad ilyen szép az élet.

Ilyenkor fut át az agyamon, hogy milyen jó tesónak, hogy van otthona, ami a miénk, amit vesz az az övé. Elképzelhető, hogy ez jelzés értékű, hogy tetszik vagy nem tetszik, menni kell Amerikába, mert ez az élet itten csak látszólagos biztonságérzetet biztosít, és valahogy 2x ekkora fizetésre kell szert tenni, hogy az ember lányának lehessen saját otthona, és ezzel biztonságot vásároljon magának. Nem igazán van már ehhez kedvem, pedig még most kellene tele lenni energiával és pörögni,  én meg mostanra fáradtam el, ráadásul annyira nem tudom úgy elképzelni az életemet, hogy a szállodasoron egy 10m2-es rideg lakásért napi 52 órában mások feje felett csattogtassam az ostort…..

Mennyivel jobb lenne egy kandalló mellett üldögélni…. 🙂