Élményekben utazni

2010 január 18. | Szerző: Christine21 |

 Reggel az irodában úgy reggel 7 után, amikor még senki nincs bent, a lámpák is le vannak oltva, csak a légkondi morajlását lehet hallani, bekapcsoltam a gépet aztán elsétáltam az ablakba, majd vissza helyemre, és csak néztem a hóesést egy-két percig. Ez a békés környezet határozottan megnyugtató volt. Ezért megéri korán jönni. 🙂

 Gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy hányan mondták nekem, hogy talán érdemes lenne valakivel járni.  Egyrészt igazuk van, másrészt meg feláll a hajam tőlük. 🙂

Nekem egészen más elképzeléseim vannak erről, mint úgy általában.  Véresen komolyan járni valakivel, terhelni az ő életét a saját dolgaimmal, semmi értelme nem lenne, és nem is akarnám. Kicsit olyan feelingje van ennek a tanácsnak, mint amikor egy kétségbeesett nőnek azt mondják, hogy egy gyerek megmentheti a házasságot…..  Én sokkal inkább csúcsformában keresnék valakit magamnak! (vagy ha nem is, de semmiképpen nem azért, hogy pátyolgasson)

Nincs nekem szükségem pótpapára, és arra, hogy dédelgessenek,  de arra sem, hogy valakinek a pótmamája legyek.Sajnos elég sok embernek valami ilyesmi elképzelése van a dologról, én pedig  egyik „pozira” sem pályázom és nem is pályáztatok.

Borzasztóan sajnálom, és bánom, hogy annak idején valahogy az akaratomon kívül meséltem az úriemberemnek a saját kis dolgaimról, pedig lehet, hogy nem kellett volna, vagy kevesebbet, amíg meg nincs oldva (sikersztorit már egészen más ügy elmesélni :-).  Próbáltam kerülni, hogy magamról beszéljek, és nem is szeretek magamról beszélni, jobban szeretek hallgatni , de valahogy mindig jött a kérdés, hogy mi van velem. 🙂  Mindegy,  ez így lett, most már nem lehet visszacsinálni, aggódni sem érdemes érte. 🙂