2009 október 28. | Szerző: Christine21 |

Szermányoltam magamnak egy pszichológust, aki egyébként HR tanácsadó is, meg mindenféle.

Beszélgettünk, és úgy belegondoltam, hogy mennyi mindent csináltam, megpróbáltam megkerülni a főnökömet, utánanéztem milliónyi egyetemnek, MBA tajékoztatón voltam, meg állásinterjún, a Corvinusra jártam protkoll órára, és angliai állásokat pályáztam meg, angol egyetmeket hívtam fel, meg luxemburgi önkéntes programot , meg osztrák gyakornoki programot pályáztam meg, meg üzleti közösségi oldalon regisztráltam, és milliónyi álláskereső oldalon, aztán mind hiába.Megtaláltam álmaim képzését a CEU-n(International Economics and Law néven fut, és csodálatos tantárgyai vannak :-), de nem adnak rá ösztöndíjat, és csak nappalira lehet járni (és ténylegesen be is kell járni), én magam pedig csak a tandíjat tudom előteremteni, akkor már nem futja megélhetésre. (Ha valaki tud valamilyen alternatív erőforrást, akkor szóljon:-)

A kedvencem az volt, amikor a luxemburgi ifjúsági parlament, vagy valami ilyesmi koordinátorát hívtam fel önkéntes munka miatt. Egy magyarosan csengő név volt megadva. Gondoltam, hogy akkor legalább az elején legyek ügyes.Tárcsázok, beleszólnak, hogy

-Allo.

-Bonjour, je suis Christine, je cherhce Madame X.-Christine vagyok, Madame X-et keresem

– Oui, c’est moi.-Igen, én vagyok.

-Bonjour Madame, est-ce que vous parlez hongoris?-Jó napot Hölgyem, beszél magyarul?

-Oui.-Igen.

-Est-ce que nous pourrions continuer en hongrois?-Folytathatnák magyarul?

-Oui.-Igen

Hát, ez volt a kedvenc beszélgetésem. 🙂

Lassan már könyvet írhatnék magamról azzal a címmel, hogy “Christine tündöklése és kudarcai”. Tündöklésem az lenne, amikor tele voltam álmokkal, franciául tanultam megismertem még negyedéves egyetemistaként az úriemberemet, és Londonban voltam.

A kudarc címszó alatt a depressziót, lehetőségek elmulasztását, a milliónyi visszadobott pályázatomat írnám meg…., amiben pici tündöklő csillagként benne lennének a húgommal való beszélgetések, amikor a húgom arról mesélt, hogy nem talált bele a kulcslyukba, mert annyira szerelmes volt, és remegett, amikor a pasi a közelében volt:-), a csacsogós orosz óráim a szibériai tanárnőmmel, a CD-átadó zenés este, és a Corinthiában töltött kellemes estéim 🙂