Nemtörődömség

2009 október 26. | Szerző: Christine21 |

 Furcsa módon a múlt hét szerda óta elért olyan nemtörődömség. Valahogy igazán nem tudom felidegesíteni magamat. Nem tudom, hogy meddig tart, de egyelőre jó.

Nem érdekel semmi, se az egyetem, se a munkahelyem, se semmi.

Azt hiszem, hogy elfáradtam, és valószínűleg nem a legjobbkor. Most kellene még menni, még csinálni, még lehetőség is lenne, amíg még több helyen azt nem mondják, hogy már túlléptem a pályázati korhatárt, de úgy érzem, hogy már nem tudom csinálni, már olyan fáradtnak érzem magamat.

Olyan sok éven át Párizsba akartam utazni, de nem volt rá pénzem, aztán nem volt hozzá útitársam, most meg a húgom kitalálta, hogy akkor tavasszal menjünk el.  Már ez sem tud lelkesíteni, főleg ha belegondolok, hogy ezt szervezni kell, meg jegyet venni, meg szállodát keresni, meg mit tudom én. Ha valaki ezt mind leszervezi, akkor rendben van, de nekem nincs kedvem foglalkozni vele.

Nem értem, hogy miért nem voltak ezek a lehetőségek hamarabb, amikor volt bennem energia és lelkesedés, hogy éljek velük.

Talán csak öregszem, vagy ki tudja. 🙂

Bakker, lejárt a mosógép egy órája! 🙂