Tegnap este beszélgettünk egy kicsit az
úriemberemmel. Érdekes beszélgetés volt az életről, a jövőről. Mindig
azt mondja, hogy nem kell pánikba esni a jövő miatt. Nehéz elhinni,
főleg ha az a feladat, hogy a semmiből jussunk valahová és közben
találjuk ki magunkat. 🙂
Mit ne
mondjak, jól jönne némi iránymutatás valakitől, aki kicsivel többet tud
a világról. Eddig jobb híján mindig a saját mentorom voltam, de eddig
könnyű volt, mert az egyetemen belül könnyű volt kiismerni a
szabályokat, a lehetőségeket, és abban elhelyezni magunkat, de ez más,
nagy világ, ingerszegény környezet, kevés információ.
A magam részéről végtelenül hálás lennék, ha nagyjából a következőt hallhatnám.
Aztán ki tudja, még hozzátenné:
” Első lecke: Holnap reggel találkozunk a Margit-szigeten hajnali
4-kor, 10km futás, aztán ugrás a vízbe és találkozunk a rakparton. Ne
késs el!”- ha hinnék benne, hogy ez segít, eskü végigcsinálnám. :-))))