Válasz “Suttogónak”

2006 november 22. | Szerző: Christine21 |

 Jövök haza, csendes magányomban, elmélázva, vásároltam
a Kaiser’s-ben némi Arielt, meg egy Jar-t meg egy kis tejeskávét. Éppen
azon gondolkozom,hogy hogyan fogom elmesélni a blogomban a mai
napomat,hogy hogyan kutattam egy szép varrott mobiltokocska után, hogy
még mennem kell francia meg orosz házit írni és hogy milyen jó volt ma
a külkeres óra, de nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy valaki
kommentet írt az én kis irományomhoz. Álmomban sem gondoltam volna,
hogy valaki egyáltalán elolvassa, amit írok. Azt hittem,hogy
valószínűleg senkit sem fog érdekelni… De azért megválaszolom a
hozzám intézett kis kérdéseket.
Kedves “Suttogó”!

Egyelőre szeretném megőrzini az
inkognitómat, így nem szeretném elárulni, hogy hova járok, csak annyit,
hogy egyetemre. Ami pedig azt illeti, hogy van-e barátom, annyit tudok
mondani, hogy van, most még, de ez először is távolsági kapcsolat,
másrészt meg néha úgy gondolom, hogy nem vagyunk mi összevalók. Jól
érezzük magunkat együtt, de nem vagyunk lelkitársak. Szóval furcsa ez a
kapcsolat, és olyankor, amikor azt mondja, hogy minek a blog, minek ez,
minek az… és nekem, mint nőnek fontos dolgokat butaságonak tart,
olyankor azt érzem, hogy de jó lenne ha olyan párom lenne, aki
lelkitárs is, és szó nélkül is megért. Nem tudom, hogy ilyesmi létezik-e a valóságban, vagy ez csak egy butácska, naív álom. 🙂