<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Ismerj meg</provider_name><provider_url>https://ismerjmeg.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Christine21</author_name><author_url>https://ismerjmeg.cafeblog.hu/author/Christine21/</author_url><title>Elhagyott lelkek</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&nbsp;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Ma  néhány sor erejéig beszélgettem az úriemberemmel a hétvégi program kapcsán, és  valahogy –csak viccből, vagy csipkelődésből – de megjegyeztem, hogy biztosan  hálás lenne, ha nem mennék vele legközelebb.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Aztán visszaírt, hogy érdemes lenne leküzdeni a  „fóbiámat”, miszerint ő biztosan nem kedvel engem. &lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Először viccnek vettem, de aztán rájöttem, hogy mennyire  igaza van, és nemcsak emiatt a kis csipkelődés miatt, hanem egyébként a defenzív  hozzáállásom miatt is.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Eszembe jutott, az Éld az életed c. könyv, amiben&lt;span&gt;&nbsp;  &lt;/span&gt;azt írják, hogy ha gyerekkorunkban nem úgy törődtek velünk, ahogy  szerettük volna, ha elhagytak minket, vagy egy számunkra fontos személy értéktelennek titulált, akkor&nbsp; szépen elkönyveltük magunkban, hogy nem lehet  minket szeretni, és akaratlanul is úgy rendezzük az életünket, hogy elhagyjanak  minket, és mi magunk már előre elbúcsúzunk azoktól, akik szeretnek minket (ahogy  Lara a lenti dalban)- még mielőtt ők hagynának el minket-, akik egyébként&nbsp; &lt;span&gt;&lt;/span&gt;így el is fognak hagyni minket, és akkor  aztán megint kipipálhatjuk magunkban, hogy „Hát persze, ő is elhagyott, mert  engem nem lehet szeretni.”&lt;span&gt;&nbsp; &lt;/span&gt;Így aztán szépen örökös magányra ítéljük magunkat.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;A  könyv hozzáteszi, hogy a „nem lehet minket szeretni” miatt saját magunkat sem  szeretjük, és minden olyan alkalommal ezt tesszük, amikor lehetőségünk lenne  örömet találni az életben, de nem merünk érte nyúlni, nem tesszük, amit  szeretnénk, nem hívjuk fel, akivel beszélni akarunk, és így tovább, mert ugye mi  ezt sem érdemeljük meg.&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;A  könyv szerint minden sikertelenségünk ilyen kisebbrendűségi érzésből fakad: pl szakmai  sikertelenség-„nem vagyok elég tehetséges”, stb, stb&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;(A  könyv egyébként a továbbiakban arra tanít minket, hogy hogyan szeressük  magunkat.-nem ártana folytatni az olvasását)&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot; face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;&nbsp;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;div style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt; &lt;/div&gt;&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot; class=&quot;EC_MsoNormal&quot;&gt;&lt;span lang=&quot;HU&quot;&gt;&lt;font size=&quot;3&quot;&gt;&lt;font face=&quot;Times New Roman&quot;&gt;Eszembe jutott a másik barátnéja, akit egyszerűen csak  ’problémás lánykának’ szokott hívni, és akit elhagyott az anyukája&nbsp;  &lt;span&gt;&lt;/span&gt;vagy&nbsp; a saját története nőkről, akik elhagyták, és a  kételyei, miszerint a jó pasi a&lt;span&gt;&nbsp; &lt;/span&gt;futópadon születik. Nehéz ezt elhinni egy ilyen kellemes, szeretetreméltó, vonzó férfinak..... :-)&lt;span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/font&gt;&lt;/font&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>